Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Karanténinterjúk

#30 Markó Ádám (Special Providence, USEME, Cloud 9+)


#29 Móczán Péter (East)


#28 Koroknai Árpád


#27 Égerházi Attila (Djabe)


#26 Szűcs „Tüdő” Attila (Judas Best, Bad Joke)


#25 Vörös András (Ørdøg)


Keresés

Friss lemezkritikák:

Caligula’s Horse: Rise Radiant

IIVII: Grinding Teeth / Zero Sleep

Vandenberg: 2020

Paradise Lost: Obsidian

Pattern-Seeking Animals: Prehensile Tales

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#56: The Sleep Eazys, Stone Temple Pilots, Theory Of A Deadman, Hartmann, Jozef Van Wissem


Kedvenc lemezeim – Myrath: Sweden Rock 2019 (Live Inédit – Concert Complet) (DVD)


Kedvenc lemezeim – Sepultura: Beneath The Remains (Deluxe Edition 2 CD)


„A ’The Red Planet’ nem az út vége”: Interjú Rick Wakemannel


„A legfontosabb, hogy nagyszerű újra közösen zenélni és alkotni”: Interjú Roy Khannal és Tore Østbyvel (Conception)

Hozzászólások

  • GT Project – Nehéz idők, de maradjunk pozitívak (1)
  • Joe Bonamassa – Dal- és klippremier: When One Door Opens (5)
  • Paul Stanley’s Soul Station – Karanténvideóval jelentkeztek (2)
  • Caligula’s Horse: Rise Radiant (2)
  • Elhunyt Bob Kulick (2)
  • Soilwork – Bemutatták trilógiájuk utolsó felvonását (1)
  • Guns N’ Roses – A ’Not In This Lifetime’ turné legjobb koncertjeiből szemezgetnek (10)
  • Pretty Maids – Egy Future World-feldolgozást osztottak meg (2)
  • IIVII: Grinding Teeth / Zero Sleep (1)
  • Tankcsapda – Olimpiai- és világbajnok is szerepel az új karanténklipben (6)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Vandenberg: 2020
- Pretty Maids: Undress Your Madness
- Myrath: Shehili
- Ayreon: Electric Castle Live
- H.E.A.T: H.E.A.T II

karpatisz

- Haken: Virus
- Haken: Vector
- Haken: The Mountain
- Myrath: Shehili
- Pychotic Waltz: God-Shaped Void

Bigfoot

- Rory Gallagher: Check Shirt Wizard - Live In '77
- Deep Purple: Man Alive (dal) 
- Al Di Meola: Across The Universe
- The Rolling Stones: Living In A Ghost Town (dal)

- Joe Satriani: Shapeshifting  

Dzsó

- Katatonia: City Burials
- Kiscsillag: Tompa kések
- Trivium: What The Dead Men Say
- Stone Temple Pilots: Perdida
- Testament: Titans Of Creation
 
Losonczi Péter

- Testament: Titans of Creation
- Conception: State of Deception
- Harem Scarem: Change the World
- Anathema: We're Here Becouse We're Here
- Clouds: Durere

Pálinkás András

- Katatonia: City Burials
- Ulcerate: Stare Into Death And Be Still
- Kristoffer Gildenlöw: Homebound
- Cattle Decapitation: Death Atlas
- Me And That Man: New Man, New Songs, Same Shit Vol.1

Wardrum

- H.I.M.: Best of
- Katatonia: City Burials
- Low Roar: KEXP session
- Dimmu Borgir: Puritanical Euphoric Misanthropia
- Levi Patel: A shifting lightness

rune

- Apocalyptica: Cell-0
- Voyager: Colours In The Sun
- Coldplay: Everyday Life
- Scott Stapp: The Space Between the Shadows
- Thy Catafalque: Embersólyom (dal)

Lacc

- Psychotic Waltz: God-Shaped Void
- Ghost: Seven Inches of Satanic Panic
- Opeth: In Cauda Venenum
- Nevermore: Politics of Ecstasy
- Emperor: IX Aequilibrium

Mike

- My Dying Bride: The Ghost Of Orion
- Sorcerer: The Hammer Of The Witches (dal)
- Ulcerate: Stare Into Death And Be Still
- Khazad-dûm: Hymn From The Deep
- Art Of Shock: Dark Angeles

pokkornel

- Pearl Jam: Gigaton
- Nicumo: Inertia
- IIVII: Grinding Teeth/Zero Sleep
- Jarboe: Illusory
- Kristoffer Gildenlöw: Homebound
 
Tomka

- Brant Björk: Brant Björk
- Indian Summer: Indian Summer
- Sojourner: Premonitions
- The Alligator Wine: Demons of the Mind
- Apey: Blue Veins (dal)

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Phil Campbell: Old Lions Still Roar

Bigfoot, 2019, október 28 - 16:58
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019
Kiadó: 
Nuclear Blast
Weblap: 
http://www.philcampbell.net/
Stí­lus: 
hard rock, blues
Származás: 
Nagy-Britannia
Zenészek: 

Phil Campbell – gitár, akusztikus gitár, slide gitár, basszusgitár, zongora, ének
Rob Halford – ének
Dee Snider – ének
Alice Cooper – ének
Leon Stanford – ének
Ben Ward – ének
Nev Macdonald – ének
Danko Jones – ének
Whitfield Crane – ének
Benji Webbe – ének
Joe Satriani – gitár
Mick Mars – gitár
Todd Campbell – gitár
Dane Campbell – dob
Robyn Griffith – dob
Ray Luzier – dob
Chris Fehn – dob
Matt Sorum – dob
Tyla Campbell – basszusgitár
Tim Atkinson – basszusgitár
Chuck Garric – basszusgitár, vokál
Mark King – basszusgitár
Nick Olivieri – basszusgitár, ének
Will Davies – basszusgitár
Danny Owen - billentyűsök

Dalcí­mek: 

01. Rocking Chair (feat. Leon Stanford)
02. Straight Up (feat. Rob Halford)
03. Faith In Fire (feat. Ben Ward)
04. Swing It (feat. Alice Cooper)
05. Left For Dead (feat. Nev MacDonald)
06. Walk The Talk (feat. Danko Jones & Nick Oliveri)
07. These Old Boots (feat. Dee Snider)
08. Dancing Dogs (Love Survives) (feat. Whitfield Crane)
09. Dead Roses (feat. Benji Webbe)
10. Tears From A Glass Eye (feat. Joe Satriani)

Értékelés: 

A Motörhead fájdalmas megszűnése után a két túlélő tag közül Mikkey Dee zenekari tagként, pontosabban a Scorpions dobosaként folytatja pályafutását, Phil Campbell viszont a kockázatosabb utat, az egyéni karriert választotta. Előbb a fiaival alkotott Bastards Sonsszal mutatkozott be lemezen és élőben, most pedig első önálló albumát is elkészítette. A lemezből kiderül, hogy hősünk nem simán gitáros, hanem egy multiinstrumentalista, és ebben a minőségében is a topon van.

A családi album sok helyen magán viseli a Motörhead zenéjének jegyeit, a debütáló szólólemez viszont nem igazán. A néhai Lemmy és bandája a zenei brutalitás ellenére blues és rock and roll alapú dalokat alkotott, ráadásul Campbell szólólemeze is hasonló gyökerekkel bír, ám tradicionálisabb. Persze ez is egy tökös, kemény zene, csak másképp.

Meglepő a kezdés: kevés előadó vállalja be, hogy akusztikus pengetésekkel kezdje lemezét. A Rocking Chair nem egy lírai téma, hanem egy szakadt, érzelmes blues a Campbellhez hasonlóan walesi Leon Stanford énekével. Innentől kezdve csak vadabb dalokat hallunk, igaz nem a legvégéig, de Campbell felpörgeti albumát.  A Straight Up már egy zúzós hard rock téma, amit Rob Halford énekel kiválóan. Ebben a nótában ő nem is a Metal God, hanem Hard Rock God (elnézést). Aztán a Faith In Fire-ben súlyosbodik a helyzet, mert ez már erősen a Black Sabbath-ra hajazó riffre épül, ha még pontosabb akarok lenni, a Hole In The Sky-ra emlékeztet. Ben Ward, az Orange Goblin énekesének rekedt, brutális hangja jól illeszkedik a dalba. A Swing It zakatoló, rock and rollos tempós riffjére már Alice Cooper énekel. Phil Campbell szólója is a rock and roll időket idézi. A Left For Dead egy tipikus amerikai rockballada, klisés, a szóló szentimentálisan érzelmes, Nev Macdonald éneke semmitmondó. A refrént pedig már milliószor hallottam a „Save My Soul” meg a „Set Me Free” sorokkal. Ez az album gyenge pontja.

Danko Jones énekel a Walk The Talkban, ez az egyetlen olyan felvétel, mely a mai kor elvárásai alapján íródott. A szaggatott zenei alapokra üvöltő, nem éppen melodikus éneket ültettek, Campbell torzított, wah-pedálos szólójával pedig jól egybegyúrták.  A These Old Boots újra a régi iskolát követi Dee Snider bársonyos orgánumával, ám ezt a nótát Biff Byforddal is el tudnám képzelni, az utóbbi évek Saxon-albumaira felférne. Besegít Mick Mars és Chris Fehn, a Slipknot volt ütőhangszerese is. A Dancing Dogs döngölő riffjére pszichedelikus ének íródott, Whitfield Crane, az Ugly Kid Joe frontembere hangjával, engem a Sweet No You Don’t ősrégi dalára emlékezet.

A végére újra letekerik a hangerőt. A zongorakísérettel ellátott Dead Roses sokkal jobban sikerült, mint a Left For Dead. Kicsit rádióbarát, de igényesen hangszerelt. Campbell is visszavesz a tekerésből, inkább gyengédebb érzelmeket fejez ki játékával, az andalító ritmust Matt Sorum diktálja a bőrökön. És a vége is akusztikus, de teljesen más, mint a kezdet. A bizarr című Tears From A Glass Eye-hoz jól illik eme gitárfantázia misztikus mivolta. Joe Satrianival közösen adja elő Phil, és ez a két és fél perces akusztikus fantázia egyikükre sem jellemző, jobban illene egy fúziós album fináléjához. Két teljesen eltérően gondolkodó gitáros alkotott egy gyöngyszemet, kiváló lezárása az albumnak.

Az ember elevenébe markol a lemez ezzel a hangzással, a gitár vadállati erővel szól egyes dalokban, ha más nem is, ez a brutális megszólalás emlékeztet a Motörheadre.

Phil Campbell bebizonyította, hogy a Motörhead nélkül is megállja a helyét. A fiai most is itt vannak, azonban csak kísérik a fatert, aki bár a jól bevált receptet választotta (nagy neveket hívott a stúdióba), nagyon színvonalas zenei anyagot barkácsolt össze. Ezek a nóták abszolút megállnák helyüket más, kevésbé ismert énekesekkel is, de örüljünk annak, hogy ilyen nagy arcok még emeltek a produkció fényén. És azt gondolom, nagyon találó és igaz a lemez címe is.

Összegzés: 

Phil Campbell megmutatta igazi arcát, amit értelemszerűen a Motörheadben nem tehetett meg, legalábbis nagy részben nem.  Ő egy – jó értelemben véve – régi vágású rock and roll játékos, aki nem akar megfelelni a modern elvárásoknak, és összehozott egy változatos, a régi iskolákban gyökerező kiváló albumot, melyhez régi cimboráitól is kapott segítséget. Ám nem elsősorban az ő érdemük, hogy ez a lemez ilyen nagyszerűen sikerült.

Dátum: 
2019. október 28
Pontszám: 
9
Szerző: 
Bigfoot
0
Értékelés: Nincs

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1559 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

[új] Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.